1. Rész: Fiúk...

Mikorra odaértünk Lucas házához, a fiú már az ajtófélfának támaszkodva várt minket, vállán a nemrég látott fehér éjrém. Cián megremegett a pillantása alatt, mire nyugtatólag a fejére tettem a kezem és farkasszemet néztem a fekete hajú sráccal. Pár percig csak egymást néztük, majd elvigyorodott.
-Van vér a pucádban, hölgyem. Kit tisztelhetek a személyedben? -lépett el az ajtótól.
-Astrid Halász, te pedig Lucas...?
-Lucas Laufeyson, szolgálatodra. -hajolt meg, majd elkapta kezem és gyengéd csókot nyomott rá, mire Jason felhorkantott.
-Nem kell úriemberként viselkedned mikor megismersz egy új lányt, Laufeyson. Hidd el, majd megtudja mekkora marha vagy. -sétált be a házba, a srác pedig megvonta a vállát. Mosolyogva megráztam a fejem, majd vállba vágtam Lucast, aki erre felnyögött.
-Ez meg mi volt?!
-Ne próbáld meg átvágni, két fiúval nőtt fel, és még ő volt az erőszakos! -kiáltott ki a házból Jas, mire elvigyorodtam és követtem befelé. A fehér kissárkány átfutott a lábam között, majd felugrott az asztalra és onnan figyelt minket. Lucas vigyorogva lehuppant a sárkánya mellé, majd megsimogatta a hátát és rám nézett.
-Aligha hiszem el hogy egyszerű kedvességből látogatna meg a falu észlénye és egy rejtélyes leányzó, szóval kérdezem, mit akartok tőlem? -fonta össze a karját.
-Astrid hazamenne, de szüksége lenne néhány kísérőre, különben soha életben nem jut el Hibbant-szigetre. Velünk jönnél? -nézett rá a törzsfő unokaöccse, mire a bajkeverő rám nézett. Farkasszemet néztünk, majd elé léptem és a kezemet az övére helyeztem. Kérdőn nézett rám, mire a füléhez hajoltam.
-Te még nem nagyon ismered mit tesz egy éjfúria azzal aki ellentmond a lovasának, ugye? -suttogtam, mire felhorkantott.
-Vegyem ezt zsarolásnak, Halász? -mondta alig hallhatóan, mire felkuncogtam.
-Vedd aminek akarod, Laufeyson... csak aztán nézz szembe a következményekkel. -mosolyogva elhúzódtam tőle majd kisétáltam a házból, egyenesen Ciánhoz.
-Mit mondott? -nézett rám kíváncsian az éjfúria, majd összeszűkült szemekkel figyelte az arckifejezésemet.
-Búza, ne... Muszáj volt szemétkedni vele? -rázta meg a fejét mire elnevettem magam.
-Ugyan már kislány, eddig mindig bevált, nem?
-De, de ez után utálni fog, hacsak nem őrült. Bár... elég idiótának nézett ki hogy még ezek után is bírjon. -gondolkodott a fekete sárkány, majd felkapta a fejét ahogy az éjrém kirepült az ajtón és a vállamra ült.
-A nevem Lótusz. Jason üzeni hogy a kikötőben lesznek, szóval lassan el kéne indulni. -nézett ránk, mire bólintottam és felemeltem az egyik kezemet az orra elé. Vigyázva megszagolgatta, majd boldogan morogva belenyomta az orrát, mire a másik kezemmel megsimogattam a hátát.
-Lótusz, megmutatnád merre van a kikötő? Nem nagyon tudjuk a járást errefelé. -lépett mellénk Cián, mire a fehér sárkány elénk repült, én pedig felültem a sárkányomra és így követtük, egészen a dokkokig.
Amikor újra megláttam a fiúkat, már nem voltak egyedül. Jason mellett egy éjfúria-szerű sárkány ült, viszont a pikkelyei enyhén pirosan fénylettek. Jobb szeme vörös volt, viszont a bal teljesen fekete. Vizsgálóan bámult ránk, és Cián enyhén megborzongott a pillantása alatt, mire a rejtélyes sárkány elmosolyodott.
-Tetszik amit látsz? -sétált elénk a hím, én pedig gyorsan leugrottam a fúriámról és elhátrálva figyeltem az eseményeket.
-Reménykedsz, mi? -horkantott Cián, de a másik csak mosolygott és elkezdett körözni körülötte.
-Nem sok ifjú kisasszonyt látni errefelé, és kinézetben még a szebbek sem közelíthetik a gyönyörűségedet. -húzta végig a mancsát a sárkányom faroklapátján, mire ő lazán fejbe vágta a flörtölő hímet.
-Ugyan már Vérszem, mit képzeltél? Esküszöm, rosszabb vagy mint Lucas. -sétált hozzám a lovasa, és egy rosszalló pillantással illette a sárkányát, aki csak vetett egy utolsó pillantást Ciánra majd vigyorogva hozzánk sétált.
-Te is érted mit mondanak? -néztem a fiúra, aki megrázta a fejét.
-Nem, de ismerem a sárkányomat eléggé ahhoz hogy tudjam mit művel. És mielőtt kérdeznéd, éjfúria és világréme keverék.-vakarta meg Vérszem fejét, mire ő boldogan morgott és a fénye megerősödött. Cián megenyhült a boldog fúria láttán, és odasétált mellém, majd a fejével meglökte Vérszemet.
-Na uram, mehetünk? -lépett mellé, mire a másik meghajolt előtte.
-Hölgyeké az elsőbbség. -kuncogott, de a félszemű sárkánylány csak forgatta a szemét és elindult Lótusz és Lucas felé, én pedig gyorsan követtem.
-Kislány, van egy hódolód... Ha ezt elmesélem Zápornak... -nevettem a lila viharszelőlányra gondolva, de a fúria tiszta kedvességből oldalba vágott a szárnyával.
-Ugyan már Astrid, két fiúval leszel összezárva egy jó ideig, csak...
-Cián, két fiúval nőttem fel.
-Azok az öcséid, ez más tészta!
-Dehogy más tészta, mindegyik idióta.
-Ki az idióta? -kérdezett Lucas.
-Te.- vágtam rá reflexből, mire felhúzta a szemöldökét.
-Érdekes személyiség vagy, Halász.
-És még alig ismersz, Laufeyson. -fontam össze a karjaimat és hajoltam előre, az arcom alig pár centire volt az övétől. Nem húzódott hátra, de nem is tolt el magától. Egymás szemébe bámultunk, próbáltuk kiolvasni mit gondolt a másik. A fiú láthatott valami kedvére valót, mivel hirtelen elvigyorodott és hátrahúzódott.
-Előre várom a közös utazást, Búza. -suttogta direkt megnyomva a becenevemet, majd elfordult és felsétált egy hajóra, Jason és a sárkányok utána. Otthagytak egyedül, én pedig összeráncolt homlokkal a gondolataimba mélyedtem. "Búza? De hisz' itt a szigeten még nem mondtam el hogy így hívnak a barátaim... Akkor honnan tudja? Nem gondolatolvasó, és nem is hinném hogy ért a sárkányok nyelvén." Hasonló gondolatok cikáztak a fejemben ahogy lassan követtem a többieket. A hajó fedélzetén a pillantásom találkozott Lucaséval, aki csak mosolygott és olyan áthatóan bámult, hogy gyorsan elkaptam róla a tekintetem. Eddig sikerült minden embert gyorsan kiismernem, de volt valami abban a fiúban, amit egyszerűen nem tudtam beazonosítani. De elhatároztam hogy kiderítem mi az, kerül bármibe.
Ha tőlem függött volna akár órákig is álldogáltam volna ott a fedélzeten, tekintetem a tengeren és gondolataim a fellegekben, de hirtelen egy piros valami nekem repült.
-Mi a... Szeder?! -néztem meglepetten a fiatal szénkaromra, aki amint felismert ledöntött a padlóra és hozzám dörgölődzött, mire nem tudtam visszatartani a nevetést.
-Na végre hogy megtaláltalak! Ride üzenni akart neked, ezért rám kötötte ezt az izét. Le tudnád szedni? -mutatta a lábát, amire egy összecsavart levél volt kötve. Gyorsan leszedtem róla és elküldtem hogy beszélgessen a többi sárkánnyal, majd kitekertem az üzenetet.

"Te jó Thor Astrid, hol a fenében vagy?!
Hablaty átnézte a lovasokkal az egész környéket, de nyomotokat se találjuk. Látnod kéne Záport, hogy aggódik Ciánért! Bár mondjuk együtt nőttek fel, nem csodálom. Az öcséidet alig győzöm nyugtatgatni hogy megleszel. A helyedben ezerrel sprintelnék vissza Hibbantra, mert minél több ideig leszel el... Ezt inkább nem fejezem be. Szegény Szeder már így is itt nyavalyog nekem. Gyorsan szelídítenem kell egy rettenetes rémet, látszik hogy a szénkarmokat természetüknél fogva nem postasárkánynak tervezték.
Úgyhogy: visszaírsz hol vagy, hogy vagy, mikor érsz haza, oki?
RidingLove"

Nevetve olvastam végig a levelet, majd gyorsan elővettem egy széndarabot a zsebemből és megfordítottam a lapot.

"Nyugi legyen, kisasszony!
Köszönöm szépen aggódását, tökéletesen megvagyok, és már indulok is vissza a faluba. Cián is elvan, ahogy nézem Vérszemre újra rátört a flörtölhetnék: szerinted Valka látott már valaha világréme és éjfúria keveréket?
Vérszemen kívül csatlakozott hozzánk Jason és Lucas, az észlény és a rosszfiú: utóbbi kifejezetten érdekes ember. Majd később mesélek, most nem akarom Szedert fárasztani. De a következő üzenetet majd Flutty-val küld inkább, oki? Strapabíró rém az én kis drágaságom, és már sokszor kihúzott a bajból.
Hílo,
Búza"

Gyorsan felkötöttem az üzenetet az apró piros sárkánykölyökre majd útjára bocsájtottam. Mivel semmi kedvem nem volt szóba állni a fekete hajú sráccal és már amúgy is ment le a nap, megkérdeztem Jasontól hol aludhatok ma este.
-A hajó végében van egy csapóajtó. Ha azon lemész, jobbra az első szoba a tiéd. Tudom nem lesz túl kényelmes, de az a legjobb amivel szolgálhatunk.- megköszöntem az útmutatását, majd miután vetettem egy pillantást a boldogan fecsegő Ciánra, lementem és körülnéztem. Egy ágy, egy vékonyabb sziklalap a sárkánynak, és egy apró szekrény. Boldogan feküdtem le az ágyra, majd a nap fáradalmai után gyorsan elnyomott az álom.